Vörös boszorkányharcsa, Vörös lorikária (Rineloricaria sp., L10A)

---

Az élőlények árai, méretei és készlete folyamatosan változik, e-mailben, vagy telefonon érdeklődjön!

származási hely: Dél-Amerika
hossz: 8-13 cm
hőmérséklet: 21-28 Celsius

* Tudományos név : Rineloricaria sp. L10A * Magyar név: Vörös boszorkányharcsa, Vörös lorikária * Csoport: Harcsák * Származás: Dél-Amerika. * Testhossz: 12-14 cm, a természetben eléri a 25 cm-t * Természetes élőhely: Sekély folyók és patakok * Viselkedés: Békés, jól tartható közös akváriumban. * Táplálkozás: Mindenevő, de kedvence a forrázott saláta és spenót, valamint az apró élő eleségek (plankton). * Szaporítás: Elég nehéz * Medence: Minimum 60 literes * Halnépesség: 60 literre 2-3 hal * Dekoráció: Az aljzat legyen apró kavics vagy homok, Kövek, gyökerek, sok búvóhely. Az akvárium legyen sok növény. * Hőmérséklet: 21-28°C * pH: 6-7 * Keménység: 5-18 NK° Megjegyzés: Több ismert faja nagy területen elterjedt, és nem határolható be pontosan. Számos igen kis nagyságkülönbséggel előforduló faja van. Mindegyik testét szarupáncél-lapocskák borítják, testük nagyon karcsú, a farokrész erősen elvékonyodó, megnyúlt. Feje erős, nagy páncéllapocskákkal borított, szemei igen kicsik,szája alsó állású. Az ivarok részben a fejformáról, részben testük teltségéről különböztethetők meg. A hímeket ívás előtt, a bajusszerű kinövésekről és a mellúszók úgynevezett „keféiről" is biztosan meghatározhatjuk. Az ivarérett, ikrás nőstényeknél a has észrevehetően telt. A barnásszürke, egyes egyedeknél vörös pikkelyszínek az egész testre eloszlanak. Ha a talajra lapulnak, vagy a finom homokba fúrják magukat, nehéz őket észrevenni. Nem szeretik az erős fényt, inkább alkonyatkor, félhomályban mozognak. A talajról szívesen fogyasztanak minden apró élő eleséget, lágy növényi alga hiányában főtt salátát és spenótot is. Szájukkal, mint tapadókoronggal, függeszkednek a növények levelein, az akvárium üvegfalán. A társas akvárium aljára 1,5-2 cm átmérőjű és 10-15 cm hosszú műanyag csöveket helyeztünk el úgy, hogy nyílásukkal az akvárium frontüvegével szembe legyenek, és így könnyen és jól meg tudjuk figyelni őket. Ha a nőstények ívásérettek — a hasfalon áttetsző ikrából ez könnyen megállapítható —, a hímek elfoglalják a műanyag csöveket. Tisztogatják a cső belső falát, és remegő mozgással csalogatják a nőstényt az ívóhelyre. A szűk csőben egymás mellett elhelyezkedő pár rövid ívási idő alatt 100-150, kb. 2 mm nagyságú, tehát nagy, sárgásvörös ikrát rak le. Az ívás befejezése után a nőstény elhagyja az ívóhelyet. Az ikrákat a hím őrzi, gondozza tovább. A hím gondozási ösztöne igen erős, egy pillanatra sem távozik, nem táplálkozik. Nemcsak friss vizet hajt úszóival a csőbe, de szájával is tisztogatja ikráit. A 7-9 napos kelési idő után — ez a hőmérséklettől függ — kiúszó kis halakat társas akváriumban az akvárium többi lakója elpusztítja. Ezért a csövet az ikrával külön keltető-nevelő medencébe ajánlatos áttenni. A hím a cső kiemelésekor sem hagyja el az ikrát, így áthelyezzük őt is, hogy a gondozást tovább folytathassa. A kis halak egy-két napig még szikzacskójukból táplálkoznak. Ezt követően legkönnyebb rotatoriával, naupliusszal etetni őket. Pár nap után már mikróval is etethetők. Hogy táplálásuk — növényi táplálékra is szükség van — tökéletes legyen, erős fényre, napfényre van szükség. Ívásukkor tegyünk lapos köveket a vízbe. Ezeken 8-10 nap alatt, tehát az elúszásra, finom algabevonat keletkezik és ezeket a köveket tegyük az ivadékok medencéjébe. Az etetésnél ügyelni kell arra, hogy a víz mindig tiszta maradjon. Az infuzoriára, bomlástermékekre érzékenyek, ezek könnyen pusztulásukat idézhetik elő. Gyorsan fejlődnek, 6 hetes korban elérik a 20-25 mm-es hosszúságot. Kis korban még szívesebben függeszkednek az akvárium üvegfalán, és érdekes megfigyelésekre adnak alkalmat. Az adatok a diszhal.info honlapról származnak.

---