Pillangó tarkasügér (Mikrogeophagus ramirezi)

---

Az élőlények árai, méretei és készlete folyamatosan változik, e-mailben, vagy telefonon érdeklődjön!

származási hely: Dél-Amrika
hossz: 6-8 cm
hőmérséklet: 26-29 Celsius

* Tudományos név : Mikrogeophagus ramirezi * Szinonímák: Papiliochromis ramirezi * Magyar név: Pillangó tarkasügér * Csoport: Sügérek * Származás: Dél-Amerika; az Orinoco-medence, Rio Meta (Venezuela). * Testhossz: 6-8 cm. * Természetes élőhely: Gallyakkal, lehullott falevelekkel eltorlaszolt vizek, tavak. * Viselkedés: Békés természetű, jól tartható kisebb halakkal, vagy más törpesügerekkel. * Táplálkozás: Ragadozó (természetes környezetben kis rákokat és rnikroszkopikus nagyságú élőlényeket fogyaszt). * Szaporítás: Elég könnyű, ha már egy pár megtalálja egymást. * Medence: Minimum 50 literes. * Halnépesség: 100 literre 1 pár és néhány más hal (pl. vitorláshalak); * Dekoráció: Kövek, homokos zónák, sok növény. Szeretik a lassan mozgó igen lágy, de jól szűrt, oxigéndús vizet. * Hőmérséklet: 26-29 °C * pH: 6-7,5 * Keménység: 6-14 NK° Megjegyzés: A pillangó tarkasügér vagy ramirezi, igen kedvelt békés természete és pompás színei miatt. Feje és a teste első harmadának az alapszíne sárga, a hátsó kétharmad része pedig kékes-fehéres. Egy íves fekete csík fut végig - a szemen keresztül - a fejen. Egy fekete folt található a test közepén. Az úszók sárgás színűek és a hátúszó első pár sugara fekete. A nőstények hasi része inkább rózsaszín. A hímek arról ismerhetők fel, hogy hátúszójuk második sugara erősen megnyúlt. A tenyésztett halak kevésbé szélsőséges körülményekhez is alkalmazkodnak. Ázsiai tenyésztők a ramirezinek már igen sok változatát (arany, fátyol stb.) produkálták. Tartásuk nem túl nehéz, ha betartjuk a rendszeres vízcseréket és a víz nitrát szintjét alacsonyan tartjuk. Mindazonáltal a pillangó tarkasügerek nagyon érzékenyek a vegyszerekre, vagy a hirtelen vízminőségváltozásra. A pillangó tarkasügerek barlangba ikrázó halak, de lapos kövekre és vízinövények széles leveleire is leikráznak. Ha több növendék halat tartunk, előbb-utóbb kiválik egy pár. A pár sok időt tölt a kiszemelt hely megtisztításával, mielőtt leívnak. A nőstény 100-200 ovális narancssárga ikrát rak, majd a hím megtermékenyíti azokat. A nőstény és a hím egyaránt vigyáz az ivadékokra. Az ázsiai túltenyésztett változatok - ahogy sok intenzív tenyésztéssel létrehozott más fajta sem – nem örökölték őseiktől azt a képességet, hogy őrizzék az utódaikat. Körülbelül 60 óra múlva az ikrák kikelnek és a kishalak további néhány nap múlva úsznak el. Normális körülmények között a szülők szigorúan őrzik az ivadékokat. Ha a hím elkezdi támadni a nőstényt, akkor távolítsuk el a nőstényt. Amint elúsztak a kishalak, a hím megtisztítja őket a szájával, majd visszaköpi őket a fészekbe. Amint a szikzacskó felszívódik etessük őket sóféreglárvákkal. A napi 10%-os vízcsere ajánlott ( mivel a kishalak érzékenyek a hirtelen vízválozásokra), mivel a gyakori etetéstől felhalmozódhatnak a káros anyagok a vízben. Körülbelül három hét múlva a hím abbahagyja a kicsik pátyolgatását, ezután kivehetjük a medencéből őt is. Az adatok a diszhal.info honlapról származnak.

---