Édesvízi gömbhal (Colomesus asellus)

---

Az élőlények árai, méretei és készlete folyamatosan változik, e-mailben, vagy telefonon érdeklődjön!

származási hely: Dél-Amerika
hossz: 3-7 cm
hőmérséklet: 22-28 Celsius

A Colomesus asellus teste a háti részen aranysárga színű, míg a has felé haladva egyre halványul, és a hasi rész már teljesen fehér. A háton több sötét színű, vastagabb sáv húzódik. A legkönnyebben a farktő alsó felén lévő sötét foltról lehet azonosítani, ami a hasonló kinézetű, és nagyobbra növő rokonánál a Colomesus psittacus-nál nincsen. Kifejlett méretük a vadonban elérheti a 12-13 cm-t is, de akváriumban többnyire kisebbek maradnak. A vadon fogott halak hajlamosak a darakórra, ezért az ilyen példányokat mindig karanténozzuk egy kicsit hosszabb ideig. Akváriumban is célszerű kisebb csapatban tartani őket, mert a magányosan tartott halak félénkebbek, és idegesebben viselkednek, viszont csapatban sokkal aktívabbak. Éjszakára jellemzően a csapat összeáll, és egy helyen pihen az akváriumban. A gömbhalak képesek felfújni testüket, úgy, hogy vizet vagy levegőt szívnak a gyomrukba, ezzel megnehezítik, hogy a potenciális ragadozók lenyeljék őket. Mint minden gömbhal, az Amazonasi darázshátú gömbhal is nagyon érzékeny a vízminőségre, nem viseli jól a felhalmozódott nitrátot és ammóniát, ezért a kisebb rendszeres vízcserék, valamint a jó akváriumszűrés nagyon fontosak. Valódi fogai ugyan nincsenek, de az állkapocscsontja úgy módosult, hogy négy foghoz hasonló kinövés található rajta, amelyek folyamatosan, és meglepő gyorsasággal nőnek, ezért fontos, hogy olyan meszes héjú táplálékokat adjunk nekik (csigák, kagylók), amelyek segítségével koptatni tudják ezeket a fogszerű kinövéseket. Ha ezek a fogak túl nagyra nőnek, akkor a halak nem lesznek képesek táplálkozni, és elpusztulnak. A nemek megkülönböztetése nem ismert. Akváriumi szaporodásáról nincs írásos feljegyzés. Megfigyelések szerint szaporodásuk inkább a tengeri gömbhalakéhoz hasonlatos, nagy mennyiségű, viszonylag kisméretű ikrát szórnak el a nyílt vízben, és semmilyen szülői gondoskodást nem végeznek. A szaporodás többnyire a nagyobb folyókban, vagy a folyók által elárasztott vidékeken kialakuló tavak torkolatában, a parthoz közel történik, amikor az esős időszakot követően a folyók megáradnak. Ilyenkor a kikelő planktonszerű lárvák az elárasztott, nyugodtabb területekre sodródnak, ahol tovább fejlődnek, és a kishalak az árvíz levonulása után visszatérnek a fő folyómederbe. Viszonylag lassan fejlődnek, és ivarérettségüket valószínűleg csak néhány év alatt érik el.

---